MB Shop: Hogy válik valaki pankrátorrá? Hogy ismerkedik meg valaki a pankrációval?
Ozzy: Régebben a tévében lehetett nézni, ma pedig már ott van az internet. A régi nagy neveket mindenki ismeri pl. Hulk Hogan, Macho Man, ez a nagyon régi korszak, de mondok új neveket is: Drake, Dwayne "The Rock" Johnson, John Cena. Így vagy úgy lehet találkozni adott pankrátorokkal és általa ezzel az egész biznisszel.
Hogy kezdi el az ember? Úgy, hogy ki akarja próbálni és lemegy egy edzőterembe. Amerikában ez egy kicsit könnyebb, itthon nálunk három promóció létezik, abból kettőben van hivatalos edzés, az egyik a HCW, az első, a legöregebb magyar pankrációs szervezet, ők budapesti székhelyűek, ill. Salgótarjánban van a másik szervezet az XWP (aminek én voltam az első bajnoka).
A pankráció egy látványos showműsor, de komoly edzésmunka áll mögötte.
Az, amit az ember lát, hogy nagydarab, marcona vagy szépfiú kinézetű férfiak bemennek a ringbe és dobálják egymás, az már maga a show, ahhoz nagyon hosszú út vezet, hogy az ember eljusson arra a pontra, hogy azt meg tudja csinálni, sportmúlt nélkül nem egyszerű.
Nekem ennyivel könnyebb volt, hogy volt sport múltam, működött a testem, bizonyos dolgokra jobban reagáltam. Nem kizáró tényező egyáltalán, hogy ha valaki nem sportolt, jöjjön nyugodtan, de lehet, hogy neki hosszabb idő lesz, amíg eljut A pontból B pontba, ami nem azt jelenti, hogy rosszabb, mindenki a saját ütemében halad, saját ütemében fejlődik, sohasem szabad magad máshoz mérned.
MB Shop: Mikor érezted, hogy ez a te sportod, jó helyen vagy?
Ozzy: Én gyakorlatilag az első edzésen tudtam, úgy mentem már le, hogy ezt akarom csinálni, ez nagyon durva volt, én akkor már nem karatéztam két három éve, így felszaladtak a kilók. Világéletemben sportoltam, kiskoromban úszóversenyző voltam, utána vízilabdáztam és karatéztam. az okinavai Gojo-Ryu stílust tanultam, ez a stílust a Karatekölyök filmből lehet ismerős. Én a tradíciót követtem ebben a stílusban. Ezt tizenkét évig csináltam.
Amikor azt mondják nekem, hogy Ozzy, te ezt nem tudod megcsinálni, akkor csak annyit mondok, hogy fogd meg a söröm…..
Amikor először megnéztem egy showműsort, akkor bekattant az agyam, hogy engem ez érdekel. Kiderítettem, hogy hol van edzés és elmentem egy szerdai edzésre. A páromnak mondtam, hogy én most elkezdtem a pankrációt, innentől kezdve ez van. Ő így ismert meg engem, hogy sportolok, mozgok, nem ezzel volt a baja, de ismerte a pankráció világát és mondta, hogy akkor ne gyere sírva haza, hogy ez fáj, az fáj, én nem foglak masszírozni, kenegetni. Hazamentem az első pár edzés után, még a fenekemen is izomláz volt, mondtam is neki: hogy itt fáj, ott fáj. A barátnőm erre: jaj, hol kenjem be… Ő a legnagyobb támaszom, bármi volt, ő mindig ott volt mellettem. Mellékesen az ő fotós karrierje is elindult ezzel párhuzamosan.
MB Shop: Vigyázni kell a súlyodra, vannak súlycsoportok?
Ozzy: Itt igazából karakterek vannak, hasonlatképpen annyit tudok mondani, hogy menjünk vissza a nagy mesterekhez, mint Bud Spencerhez. Neki se állt volna jól, ha visszamegy a vízilabdás korszakához, már akkor már nem Bud Spencer. Ozzy Spencer is az, amit látnak az emberek, az egy dolog, hogy valamikor kicsit erősebb…
MB Shop: A művésznév is innen jött?
Ozzy: Az Ozzy az Oszkár, Oszi megfelelője, a Spencer pedig a mester után szabadon. A mesternek van az ikonikus fejre kokija, ezt én is csinálom, nálam is van Spencer touch, amit ő hozott be a köztudatba, ő kezdte el használni a filmekben én viszem ezt tovább a mester után. Más dolgokat is átvettem a Nagy Öregtől, a nagy lengő pofonjait! Azokat én is előszeretettel indítom el…
Elkezdtem csinálni egy elég új dolgot, van egy kis pocaktermetem, amire én nagyon büszke tudok lenni és én csinálom egyedül szinte ebben a businessben, mármint a pankrációban, hogy megfogom az ellenfelem fejét és azt belehúzom a pocakomba, amely így egy betonfalba érkezik. Azt se tudják hirtelen arccal előre merre vannak. Ez egy tök jó game.
MB Shop: Mennyire van koreografálva egy mérkőzés? Vagy csak a keretek adottak, a mérkőzés sarokkövei?
Ozzy: A pankrációról tudni kell, hogy az egy showműsor, egy koreografált mérkőzés, de ne úgy képzeld el, hogy minden pont, mozdulat le van írva lépésről lépésre, hogy mi fog történni. Sok mindent kreatívan kell megoldani a ringen belül.
A ring maga a festmény, a vászon, mi vagyunk a tinta, mi oldjuk meg a képet, hogy mit lásson a közönség.
Nincsen minden lefektetve; ezek kulisszatitkok. Azt jó, ha tudja a nagyérdemű, ha mi bemegyünk a ringbe, ott mi egymás életéért felelünk. Ez komoly dolog. Komoly sérülés biztos, hogy előfordulhat, nálam is volt, mindenkinél volt. Az emberi test nem arra van kitalálva, amit mi csinálunk. Tehát az, hogy felállsz a harmadik kötélre és előre szaltóval beugrasz a ring közepébe és ráadásul ott van egy asztal is… Na, bumm! Az emberi test nem erre van kitalálva, hogy essen keljen, csapódjon, üssön-verjen, eldobják, hanyatt essen. Mi ezért is edzünk, hogy a testünk erre felkészítsük, hogyha ilyen történik, hogy helló test, ez ennyire fog fájni, ezt így kell tompítani, erre így kell készülni.
Ami a legfontosabb, hogy ha bemegyünk a ringbe, ott tényleg egymás életéért felelünk.
Én felelek az ő testi épségéért és ez fordítva is így van. Én szeretnék mindig úgy kijönni a mérkőzéseimről, hogy tudom, hogy ő rendben van és minden OK.
A fő rész viszont az, hogy szórakoztassuk a közönséget. Az a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát, a közösség szórakozzon. Ha a közönség jól érzi magát, mi is jól érezzük magunkat.
MB Shop: Mit csinálsz, amikor nem vagy pankrátor?
Ozzy: Van egy civil szakmám, ami lefoglal, ez a közétkeztetés. Motorozok, edzek. Rám és a páromra sosem mondják azt, hogy unatkozunk. Ha éppen nincs koncert, motorozás, akkor elmegyünk fotózni. A párom imád fotózni, főleg, amikor jön a tél, a ködös fotó, akkor menni kell. A rockzene már a múlt.
Én már gyerekként elképzeltem azt magamban, hogy rocksztár leszek, előadó akarok lenni. Valamit magamból kifelé akarok adni.
A zenével is magamból adtam, amikor megírtam egy dalt, akkor abban az érzéseim benne voltak. A pankrációval is szórakoztatok, nagyjából ugyanazt csinálom, csak nem énekelek, hanem pofozok. Ez is egy művészeti ág.
Annyi mindent tudnék mesélni, hogy miért jó a pankráció. Az egyik legjobb dolog az egészben, hogy mindenki megtalálja a saját kedvenc karakterét. Olyan nincs, hogy nem szimpatizálsz valamelyikünkkel, éppen azért, mert magadénak érzel valakit, aki olyan, mint te, elképzeled magad az ő helyzetébe és akkor átéled azt, amit adunk.
Én például vagyok a nagydarab pocakos, aki kimegy és …….. annak idején volt, hogy amikor bementem a ringbe csak néztek, hogy mit akarok, legyintettek. Bementem a ringbe, mozdultam kettőt és néztek az emberek, hogy úristen!
Régebben amikor egy szeminárium vettem rész, volt egy adott feladatsor, amit meg kellett csinálni (ugrabugra, kiugrunk, beugrunk). A szemináriumvezető rám nézett, s mondta, hogy Ozzy várjál, ezt neked nem kell csinálni, neked kitalálunk valami mást. Én erre azt mondtam, hogy én azért jöttem ide, hogy részt vegyek a szemináriumon, legfeljebb nem sikerül a feladat….
Megcsináltam a feladatot, nem azt mondom, hogy száz százalékos volt, de végigvittem úgy, hogy kilencven százalékban megcsináltam mindent. Én, aki nem vagyok ugrabugra.. Megcsináltam, befejeztem. A többiek őrjöngtek persze, mondanom sem kell, hogy meg volt a tűz benne. A szeminárium végén félrehívott a vezető, s azt kérdezte, hogy tisztában vagyok-e azzal, hogy a hasonló karakterű emberek úgy mozognának a ringben, mint én, azért a fél kezüket levágnák. Hagyjam meg ezt a tüzet, mert k….jó!
Az mindig a fejemben volt, hogy azt bebizonyítsam, hogy igen, meg tudom csinálni! Volt olyan, hogy fel kellett állnom a harmadik kötélre és guggolásokat kellett csinálnom, miközben ütögették a kötelet, hogy mozogjon. Az instrukció az volt, hogy mindenki bumpoljon le egyet előre, szaltó középre, hanyatt kell érkezni. Kinéztem a többiekre, s gondoltam, hogy én meghalok, én nem szaltózok előre ezzel (Ozzy itt a kezét a pocakjára tette).
Gondolkodjunk logikusan, a gravitációt én sem küzdhettem le. Felszívtam magam és megcsináltam. Leérkeztem, letompítottam, felültem, s azt mondtam: úristen! Ez én voltam, megcsináltam, meg lehet csinálni, ha akarom, meg tudom csinálni! Volt olyan, hogy odajöttek hozzám nagydarab emberek és azt mondták: én vagyok a példaképük. Ha én meg tudom csinálni, akkor ő is meg tudja csinálni.
Jó példaképnek lenni. Mondják, hogy túlsúly izé és hozé, koleszterin…. de könyörgöm, az élet rövid. Miért ne éljen úgy az ember, hogy jól érezze magát a bőrében?
MB Shop: A nagydarab emberek jókedvűek, életvidámak sztereotípia?
Ozzy: Több helyről hallottam, hogy én egy pozitív egyéniség vagyok. Adom ki a pluszt, valahogy így jól érzem magam. Nem tudom elképzelni azt a dolgot, hogy valamin én sokáig szomorkodjam. Engem is idegesítenek dolgok, főleg az emberi hülyeségektől fel tudok robbanni. Ettől függetlenül nap végén én mindig mosolygok és happy van, szeressük egymást. Peace and rock n’ roll.
Hogy ez minden nagydarab emberre igaz-e azt nem tudom, szerintem az is számít, hogy ki milyen háttérrel rendelkezik, kik vannak körülötte. Egy embernek nagyon fontos, hogy a körülötte lévő emberek milyenek. Körülöttem elég jó kedélyű emberek vannak. Minden emberben ott van a jó, de figyelj, én mindig azt mondom, hogy úgy kell élni az életet, a napokat, hogy jól érzem magam. Ennek része a pankráció, a motorozás.
Széles terpesz rock n’ roll. Élni kell, menni kell – boldogan. Nem holnap, vagy holnapután, ha most el tudunk menni, akkor üljünk fel a motorra, menjünk két kanyart.
MB Shop: Hogy kerültél a TV-be?
Ozzy: Bud Spencer hasonmásokat kerestek, az ismerőseim biztattak, hogy jelentkezzem. Küldeni kellett egy bemutatkozó videót. Én felvettem a budspenceres fagyi árus sapkámat, pólómat, magyar szinkronos dolgokat vágtam a videó alá – a játék, az nem játék. Így kerültem be a tévébe, azóta mindig hívnak, innen-onnan a pankráció által. Mindenhova azért nem megyek el, bohócnak azért már öreg vagyok.
Videó klipekben inkább szerepelek, mint a tévében, legutóbb Péterfy Bori klipjében alakítottam.
MB Shop: Mikor láthatunk legközelebb a ringben?
Ozzy: Véres november rendezvényen, áldozunk a testünk és a ring oltárán, az isteneknek adjuk a vérünket. Ez már a tizenkettedik a rendezvény sorozatában.
Visszatérve a bolthoz, az MB Shophoz, rohadtul jó, hogy van egy olyan hely (lehet, hogy van máshol is nagy ruhás bolt), bejön ide az ember és én leveszek egy ruhát a fogasról és jó a méret.
Legelőször amikor itt jártam, s belebújtam az első ruhába és az jó volt! E felett még mai napig nem térek napirendre!
Figyelj, nem mindegy, hogyha bemész egy boltba, kedves-e a kiszolgálás, milyen cuccok vannak. Elhoztam ide az MB Shopba a cimborámat, mert anno kérdezte tőlem, hogy mi ez a bolt, miután látta a posztjaimat a Facebookon az üzletről. S hallod, akkora vigyor volt az arcán, amikor mentünk haza, hogy be tudott vásárolni! Ugyanis meglehetősen nagyméretű fickó, hasonló nagydarab, mint én, de ő az alacsony nagydarab.
Belebújt az első nadrágba és mosolygott a gyerek. Megkérdezte tőlem, hogy mi ez a bolt, amikor megjelentek az első posztjaim a Facebookon.
Én azt mondtam, hogy ez az a bolt, ahová bemegyek ruhát vásárolni, mert van!
Amikor itt az üzletben a fotókat készítettük, ki voltak készítve a ruhák. Volt pár darab, amire ránézve első ránézésre voltak kérdéseim, hogy biztos-e, hogy ezeket tényleg rám akarják adni. Én azokba bele nem bújok…. Zakó! Rám zakó? Amikor érettségiztem, kb. akkor volt rajtam utoljára, akkor is kicsi volt. Nem hordok ilyet, nem az gyerek vagyok, a motorra nem zakóban ülünk fel.
Amikor ki volt téve a zakó, arra gondoltam, hogy fogok én ebbe kinézni? Amikor pedig belenéztem a tükörbe, azt kérdeztem, hogy ez kicsoda? Attól függetlenül, hogy nem hordok ilyet, milyen jól állt! A motoros csávó a kollekcióból egy inget választott ki, nem egy terepmintás pulcsit.
Köszönjük a beszélgetést!
(A jó hangulatú beszélgetés 2022 novemberben készült az MB Shop budapesti üzletében, a közölt képek Ozzy hivatalos Facebook oldaláról, az ő hozzájárulásával kerültek felhasználásra.)
